2014. március 20., csütörtök

Spenót spenóttal

Itt a tavasz, egyre több és változatosabb zöldség jelenik meg végre újra a piacon és a boltokban. Sokakban ellenérzéseket kelt e csodaszép zöld levél, de én nagyon kedvelem a spenótot és hogy ne mindig csak főzeléket csináljak belőle, úgy döntöttem cannelóni lesz az alapanyagból. 



Nem olyan nehéz beszerezni ezt a hengeres tésztát, nagyobb boltokban szoktam látni. Én most az Ázsia Boltban vásároltam a Vámház körúton. Volt itthon ricottám, azzal és 2-3 gerezd fokhagymával összedolgoztam a megfonnyasztott, összevágott spenótot.

Itt jegyezném meg egy zárójelben, hogy mindig friss spenótot vegyünk, ugyan el kell vele tölteni egy meditációs fél órát, míg megpucoljuk, de teljesen más, mint fagyasztott, pürésített hasonmása.

Tehát, elkészítettem ezt a masszát, amibe még sót, borsot, kevés szerecsendiót és egy kanál tejfölt tettem és megtöltöttem vele a tésztahengereket. Egy kerámia tálba rakosgattam őket és nyakonöntöttem annyi besamel mártással ami éppen ellepte a tésztát, hogy tudjon miben megpuhulni. A sütőbe tettem 180 fokra fél-háromnegyed órára. A tetejére a sülés utolsó harmadában parmezán sajtot reszeltem. Csírás jégsalátával tálaltam.


Mindig úgy sikerül, hogy a harmadik adag megmarad, ezt meghagyom az Isteneknek. De félretéve a viccet, a jó háziasszony ugye mindent felhasznál. 
Az előző napi spenótos cannellóni végül feltétjévé változott a másnapi spenótfőzeléknek.

Lehet hogy egyesek túlzásnak tartanak ennyi spenótot egyszerre, meg lehet, hogy egyéb avatott gasztroguruk is megszólnának ezért, de vállalom. Hasonló de mégis különböző ízek találkozása.

Spenótfőzeléket egy alapos spenótmosással kezdjük. Jó sok vizet szoktam ereszteni a mosogatóba, hogy tujdanak lubickolni, mert néha rettenetesen homokosak a levelek. Ha úsznak, több esély van, hogy leázik róluk a homok. A pucolást nem szeretem annyira, már többször gondolkoztam rajta, hogy mi van, ha rajta hagyom a szárát, de aztán mindig lelkiismeret furdalásom támad, hogy nem lehetek ennyire lusta. 

A megpucolt spenótot mégegszer átmosom, mert nincs annál rosszabb, amikor ropog a homok az ember foga alatt. Salátacentrifugával kicsit megszárítom a leveleket, ezután vajat hevítek 2-3 gerezd fokhagymával egy serpenyőben és adagonként hozzáadom a leveleket fonnyasztásra. 

Amikor már mindenki szépen összeesett meghintem egy púpozott evőkanál liszttel a csodaszép zöld masszát, pirítom kicsit aztán feleresztem tejjel, amíg elérem a megfelelő sűrűségi állapotot.

Rottyantom kettőt és kész is. 









2014. március 19., szerda

Szerepeltem a rádióban!

Kedves rádiós ismerősöm Molnár Zsuzsi keresett meg, hogy szeretne velem interjút készíteni a gasztrotevékenységemről. Ilyen lett. Köszönöm neki!




2014. március 10., hétfő

PPK- Patakparti paprikás krumpli


Néhány éve felfedeztünk kis családommal egy fantasztikus helyet a Lajosforráshoz vezető úton.  Teljesen idilli: patakpart, erdő, madárcsicsergés, folyamatos csobogás, minden évszakban átalakuló terepviszonyok. Történt körülbelül két éve, hogy az aznapi kiránduláshoz készülődve kipattant a fejemből az a remek gondolat, hogy összedobok egy paprikáskrumplit, elvisszük magunkkal, majd ott a tűz melegében felmelengetjük és csudajót falatozunk a patak partján. Ezek voltak a kezdetek, aztán minden évszakban visszajártunk erre a szuper helyre és a következő alkalommal már egy kis bográcsot is vittünk magunkkal – ekkor készült életem legfinomabb pásztortarhonyája.



Ma egy hosszabb kihagyás után újra meglátogattuk szeretett kirándulóhelyünket, ugyan az idő még nem ad okot különösebb vizeskedésre, de most is kiválóan lehet köveket dobálni a vízbe és hosszú kidőlt fákat igazgatni a patakon átvezető híd készítése végett. Természetesen ilyenkor tüzet is feltétlenül kell rakni, hogy az ember valódi erdei remetének érezhesse magát.



Indulás előtt összedobáltam a paprikás krumpli elkészítéséhez szükséges, nélkülözhetetlen alapanyagokat a kicsike bográcsba, ami pont alkalmas az ilyen esetekre. Só, paprika, majoranna, hagyma, olaj, krumpli és egy pár debreceni. Igyekszik az ember ilyen esetekre valami egyszerűt kitalálni, hogy ne kelljen a komplett kamrát magával cipelni.



Kivételesen nem a tökéletes paprikás krumpli receptjét szeretném megosztani veletek, hanem az élményt, amit egy patakparti főzés ad. Amikor kialakult a Gasztrokriszta projekt és megfogalmaztam a számomra fontos öt pontját,  negyedikként az "Egyél a szabadban!" szerepelt. Milyen más akár csak egy szendvicset a teraszra könyökölve elfogyasztani, vagy egy szürke hétfő estén kiülni a teraszra falatozni egy pohár finom borral.


A patakparti paprikás krumpli is ebbe az örömkörbe tartozik. Először is, ugye, kell taláni egy tűzrakásra alkalmas terepet, a patak egy hangulatos kanyarulatában. Következő programpontként a rendelkezésre álló kövekből tűzhelyet kell rögtönözni, ahonnan lehetőség szerint a bogrács nem billen le (nem is olyan könnyű feladat) és az alja nem ér közvetlenül a tűzbe.
Majd a nagy kihívás: eső után egy nappal száraz tüzifát taláni... Végül meggyulladt a mini-tüzünk, a mini-tűzhelyen és feltehettük a mini-paprkikás krumplit főni.



Tudom hogy a felfüstölődés meg a különleges vízközeli hangulat teszi, de szerénytelenség nélkül állíthatom, hogy az így készült étel sokkal finomabb lett, mint hagyományos otthoni körülmények között. Úgyhogy biztatlak mindnyájatokat a kültéri főzöcskézésre!