2013. november 26., kedd

Az én fúziós Pho-m

Budapesten egyre több Pho-leveses hely nyílik,  nagyon trendi lett ilyet enni – ennek én rettentően örülök, mert a kedvenceim közé tartozik, szerintem orvosság mindenféle testi-lelki bajra.  Az eddig próbált éttermes változatok közül a legjobban a Hai-Nam levese a ízlett, de vannak még felfedezésre váró helyek. Sokan méltatják sokféle gasztroblogon a vietnámi Pho levest, ezt meghagyom nekik, inkább a saját változatomat osztom meg veletek.



Lehet hogy eretnekség, de létrehoztam saját verziómat. Valahogy úgy indult az egész, hogy sikerült egy hatalmas adag vasárnapi húslevest készíteni bő lével. A zöldségek és a húsok elfogytak és maradt még legalább fél liter a jó kis húsléből. Adódott a lehetőség kísérletezésre... Ugye ilyen kincset nem dobunk ki, általában le szoktam fagyasztani és rizottó felöntögetéséhez használom el az ilyen ízes maradékokat, de valahogy szöget ütött a fejembe, hogy Pho-szerű levest szeretnék enni.

Volt itthon üvegtészta, az a vékony átlátszó, néhány féle zöldség: fehérrépa, sárgarépa, petrezselyem, kápiapaprika, kínai kel, meg egy fél csirkemell. A hűtő állandó lakói között szerepel még a gyömbér és néhány chili is. Úgy álltam neki az előkészületeknek, hogy direkt nem néztem meg semmilyen receptet, nem akartam befolyásolódni.

Elsőként felcsíkoztam a csirkemellet, néhány csepp szezámolajat cseppentettem rá, egy evőkanálnyi szójaszószt, 1-2 gerezd fokhagymát aprítottam bele és egy 1 cm-nyi gyömbérdarabot. Ezt hagytam addig érlelődni amíg felaprítottam minden zöldséget.

Leforráztam az üvegtésztát és hagytam, hogy megpuhuljon a forró vízben.

Ezután következett a hosszú türelmes aprítás (nem olyan vészes azért). A sárga és fehérrépákat 1-1 darabot julienne-re (gyufaszálra) szeleteltem. Ez úgy a legegyszerűbb, ha átlós kerek szeleteket vágunk a répákból és utána gyufaszálazunk. Hosszában nem lehet szépre csinálni, teszteltem.

A zöldségekhez is kell 1 gerezd fokhagyma és 1 cm-nyi gyömbér és egy pici kedvesen csípős csili.

A kínai kelt csíkokra vágtam, a petrezselymet felaprítottam, a kápia paprikát pedig apró kockákra vagdostam. Egyáltalán nem hőkezeltem, ezek adják a kellemes roppanósságot.

A csirke már eleget pácolódott, megsütöttem serpenyőben, annyira, hogy ne száradjon ki, hanem finom zaftos maradjon. Amikor elkészült, félretettem.

Jöttek a répák, pici olaj, rá a fokhagyma gyömbér duó, ezt picit pirítottam, majd rádobtam a répákat, csepp szójaszószt kapott és nem vártam meg amíg teljesen megpuhult, ez is maradjon ress, roppanós.

Ilyen még a lé előtt.


Leszűrtem a tésztát és mély tálakba adagoltam, egy kisebb maréknyit fejenként. Erre halmoztam a sült zöldségeket, a sült csirkemellet és a nyers hozzávalókat.

A levest felforraltam, akkor jó ha nagyon forró, mert úgyis lehűtik kicsit a nyers alapanyagok,
nyakon öntöttem vele és amilyen gyorsan csak tudtam, nekiláttam elfogyasztani.

Lehet még közelíteni az autentikus verzióhoz lime-mal, halszósszal, csillagánizzsal a lében, de így szimplán is kitűnő.

Azt sem bánnám, ha minden nap ilyet kellene ennem....

Meg fogom csinálni a közeljövőben az eredeti Pho-t is, kiváncsi vagyok milyen lesz otthoni előadásban.







Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése