2013. július 6., szombat

Egy kis luxus mindenkinek jár


Különösen, amikor akciós...
Tudom, hogy kishazánkban rákot venni nem a legtuttibb, de ha az ember lánya néhanapján arra vágyik és nem született (a fene egye meg) a tenger mellé, akkor kénytelen beérni, holmi importáruval. Ugyan már vannak helyek, ahol egész jó minőségű árut lehet beszerezni, de megkérik az árát...
Pedig minden nap tudnám enni, annyira imádom a rák édeskés, krémes ízét.

Ismét saláta szerű képződmény született.
A rákokat jó sok fokhagymával, gyömbérrel és csilivel pirosra sütöttem páncélostul, mindenestül. Szerintem az olyan afekta dolog, amikor előre megpucolják. Hozzá tartozik az élményhez, hogy meg kell küzdeni azzal a páncéllal.
Az utolsó pillanatban még egy korty fehérbort is loccsintottam rá, hogy icipici szósz képződjön a fűszerekkel, meg egy nagy csomó petrezselymet is dobtam rá.

A saláta ismét a kertben termett rukkolából, tépő- és madársalátából állt össze. Kiegészítettem még egy grapefruittal, ami helyettesítheti a rákra csepegtetett citromot és elég izgi is lett tőle.
A dresszing, nagyon kevés, éppencsak bevonja picit a salátaleveleket, az egész mennyiség egy evőkanálnyi:
1/3 citromlé, lehet lime is
2/3 olivaolaj
egy csepp méz és ugyanennyi mustár

Ezt pedig jól összedolgozzuk a salátával és a grapefruittal. Finomság.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése