2013. július 24., szerda

Lecsó, Ratatouille, vagy ahogy akarjátok

Térdig járunk a paprikában és a paradicsomban, az évnek ez az időszaka az, amikor kiélvezhetjük a lecsók minden fajtáját: hagyományost, franciásat, tojásost, rizsest és még ezer félét. Utánanéztem, még spárgás receptet is láttam. Bográcsban vagy serpenyőben, tök mindegy, de főzzetek lecsót, ennek van most itt az ideje! 



HOZZÁVALÓK 4 személyre
˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙
2 nagy fej hagyma
2 db ujjnyi szelet füstölt szalonna
4 db frankfurti virsli
néhány karika kolbász ízlés szerint
3-4 paradicsom
5-6 paprika (szép és finom is ha van közte egy kápia)
egy kisebb cukkini
egy kisebb padlizsán
hegyes erős paprika ízlés szerint
zöldfűszerek (bazsalikom, oregánó, kakukkfű)

A szalonnát megpirítjuk, hogy engedje ki az összes zsírját, majd az apróra vágott hagymát rádobom, ugyanekkor a kolbászt is megpirítom. Amikor a hagyma megüvegesedett jöhet a paradicsom, hogy elkezdjen szószosodni, rottyanásig várok a következő alapanyag hozzáadásával.
Ha már bugyog szépen és sűrűsüdik a paradicsom, jöhet a cukkini és a padlizsán.  A padlizsántól a lé kicsit besűrűsödik majd és finom krémes lesz. Ebben a lépésben adom hozzá a zöldfűszereket is apróra vágva, ez adja meg az étel különleges mediterrán ízét. Sózom és paprikázom is egyúttal. Kevés borsot is lehet beletenni, de nem feltétlenül szükséges.

Amikor a cukkini és a padlizsán kezd puhulni belezúdítom a paprikákat. Magam részéről nem szoktam pirítani, írtózom a plöttyedt paprikától a lecsóban, szerintem akkor finom, hogyha még egy kicsit roppan a fogunk alatt, de már nem nyers. Ezt az állapotot kell megvárni.

Legutolsó fázis, a virsli hozzáadása, ennek tulajdonképpen csak át kell melegednie és már kész is.

A felszeletelést leszámítva húsz perc alatt elkészíthető.

A lehetőségek tárháza kimeríthetetlen, készíthető rizzsel és tojással is. Mindenhogy finom.




Lecsó vs. menza, Gasztrokriszta:Konyhásnénik 1:0

A magamfajta kulináris kurtizánoknak (szerintem másnak is) egy komolyabb kínzással ér fel egy hét, sőt! tíz nap tábori menzakoszt. Hosszasan rákészültem, hogy most bizony nem az ízekről és a jó étkekről fog szólni az előttem álló néhány nap, de értek meglepetések bőven. Elhatároztam, hogy a menzakosztot eszem és nem urizálok a Balaton-parti éttermekben, csak ha már tényleg nincs más megoldás.

Amikor először dugtam be a fejem a kiadóablakon (többet már nem csináltam ilyet)  ez a látvány fogadott...


Elég egyszerű felszerelés, no inoxpult, a higiéniai előírások sok pontján elbuknának szerintem. Nem akarom felvenni a finnyás városi fikázódó pózt, de például tálcát csak az első alkalommal vittem, mert egyszerűen büdös volt és ragacsos. (Állítólag egyik nap volt ellenőrizni a hatóság, kedélyesen hátbaveregették egymást a tábor gondnokával, majd távozott a szerv dolga végeztével.)

Tehát, benéztem a konyhába és előttem állt a föld legmorcosabb és leglepukkantabb konyhásnénije zsírfoltos formaruhájában, arcán az élet minden fájdalmával – és a már jól ismert mozdulattal odasuhhintotta elém a főzeléket, a ráncos kolbásszal... 


A leves valami sós ízetlen zöldséges lé volt, lencsefőzelék még épppen fogyasztható – bár nálam nem ilyen az alapértelmezett –, a kolbász állagát és ízét pedig nem annyira szeretném felidézni, traumatikus élmény volt. 

Egyes szint : részemről teljesítve. Elfogyasztottam. Vártam a hatást, hogy mi lesz, kicsit bizalmatlan voltam, hogy túlélem-e. Túléltem. 

Nem vagyok egy nagy evő, de egy óra múlva már régen elfelejtettem, hogy étkeztem egyáltalán valamit – éhes voltam. Körülöttem a többiek a tábort építették, szép nagydarab fériak, létrákon fel-le mászkálva. Vajon ők mit éreztek? Éhséget!

Elgondolkoztam, hogy mi lehetett eme remek ebédnek a tápértéke...
Nem akarok kalóriaszámlálgatásba bocsátkozni, de ha meg is van kilóra, szinte biztos vagyok benne, hogy csak üres számokat ettünk.


Chili con Carne! :D Viccnek is rossz. Azonosíthatatlan trutyi. Pfuj, de elhatároztam, muszáj volt megkóstolni. Azok a fehér izék a lében darálthús darabok, plusz bab és rántás. Sótlan ízetlen. Megint valami hüvelyessel próbálnak jóllakatni minket. Próbáltuk némi ErősPistával javítani, hogy valami inger érje legalább szerencsétlen ízlelőbimbóinkat, de nem sokat segített rajta. Könyörgöm! Annyira drágák azok a fűszerek??? 

Hogy valami jobbat is megemlítsek, egy örök klasszikus: húsleves, fasírt, krumpli, uborka – és ebből annyit vehettünk, amennyit csak akartunk. Fogyasztható. Azthiszem nálam ez nyerte az aranyérmet, ja nem, volt még egy ennél is jobb bableves. (bab megint, milyen meglepő) 


 A húsleves természetesen köszönő viszonban sincs azzal a fogalommal, amit ennek ismerünk, de van benne tészta, meg sok-sok leveskocka, hogy valami íze is legyen. Kanalazzuk csak szépen a nátrium-glutamátot!

Nem rögzítettem minden napi menüt, bár úgy terveztem, de egyszer-kétszer mégsem lehettem jelen a főétkezéseknél.

Egyes rémhírek szerint – a korábban általam viszonylag jónak emlegetett –, a bableves melletti buktában leleményes táborozók "kukkacot" fedeztek fel. Erről szóltak egy hétig a tábori hírek, sőt még az Open Stég is megénekelte.



Ismét húsleves jól szétfőtt tésztával, ez még hagyján, de az az azonosíthatatlan izé, az sajtmártásos csirke!!! Bizony. Fehér lé, főtt csirkével. A híg lé enyhén savanykás, sajtot szerintem mutatóba sem látott – egyszerűen gusztustalan.

Itt fogalmazódott meg bennem, hogy kikérem magamnak, hogy ilyenekkel etetnek. Elhiszem, hogy nagyon kevés pénzből kell kihozni egy adagot, kérjék el az árát inkább, de ne etessenek se engem, se másokat moslékkal. Tessék normális alapanyagokat használni és tisztességesen elkészíteni azokat az ételeket!!! 

Az utolsó napok egyikén bebizonyítottam, hogy lehet ezt másképp is csinálni, mindenki legnagyobb örömére. Lecsót készítettem, közel száz emberre.

Emberenként két paprikával, egy paradicsommal, egy hagymával és egy szál virslivel számoltam. Tesco-s bevásárlás, ahol bizony egyenként megszámoltam a paprikákat és paradicsomokat. Vettem még padlizsánt és cukkinit, hogy legyen valami újdonság is a táborlakóknak.

Kaptam egy hatalmas (ötven literes) bográcsot, ebben készült az étek. Bájos segítőtársaim hősiesen felszeleteltek mindent. Mivel akadt néhány húshagyó a csapatban készítettem egy kisebb adag vegetáriánus változatot is.


Virslis, szalonnás kolbászos lecsó cukkinivel és padlizsánnal megbolondítva, oregánóval és bazsalikommal fűszerezve.


Vega vertió, ugyanaz mint a fenti, csak húsok nélkül.


Picit csinálhattam volna többet is, lett volna még jelentkező repetázni. Nándi kitörölgette a bográcsot. :)

Sorra jöttek a gyerekek és szebbnél-szebbeket mondtak a főztömre. Hálálkodtak, hogy végre kaptak egy kis zöldséget, hogy kicsit olyan volt, mintha az anyukájuk csinálta volna és nem láttam egyetlen tányért sem, amiben maradék lett volna. SIKER! 

Gasztrokriszta:Konyhásnénik 1:0 

Ha utánaszámolok egy adag pontosan 300 forintból jött ki. Ez sok?

Recept a következő posztban.




2013. július 6., szombat

Egy kis luxus mindenkinek jár


Különösen, amikor akciós...
Tudom, hogy kishazánkban rákot venni nem a legtuttibb, de ha az ember lánya néhanapján arra vágyik és nem született (a fene egye meg) a tenger mellé, akkor kénytelen beérni, holmi importáruval. Ugyan már vannak helyek, ahol egész jó minőségű árut lehet beszerezni, de megkérik az árát...
Pedig minden nap tudnám enni, annyira imádom a rák édeskés, krémes ízét.

Ismét saláta szerű képződmény született.
A rákokat jó sok fokhagymával, gyömbérrel és csilivel pirosra sütöttem páncélostul, mindenestül. Szerintem az olyan afekta dolog, amikor előre megpucolják. Hozzá tartozik az élményhez, hogy meg kell küzdeni azzal a páncéllal.
Az utolsó pillanatban még egy korty fehérbort is loccsintottam rá, hogy icipici szósz képződjön a fűszerekkel, meg egy nagy csomó petrezselymet is dobtam rá.

A saláta ismét a kertben termett rukkolából, tépő- és madársalátából állt össze. Kiegészítettem még egy grapefruittal, ami helyettesítheti a rákra csepegtetett citromot és elég izgi is lett tőle.
A dresszing, nagyon kevés, éppencsak bevonja picit a salátaleveleket, az egész mennyiség egy evőkanálnyi:
1/3 citromlé, lehet lime is
2/3 olivaolaj
egy csepp méz és ugyanennyi mustár

Ezt pedig jól összedolgozzuk a salátával és a grapefruittal. Finomság.


Kedvenc nyári étek


Ilyen nagy nyári melegben nincs sok kedv a meleg ételekhez, inkább csak hidegek és saláták játszanak nálam. Annál is inkább, hogy a csodálatos kiskert ontja magából a finomabbnál-finomabb zöld leveleket. Elképesztő a rukkola termés, három hónapja esszük és csak nő és nő továbbra is. :)
Rengeteg a menta is, azt is irtani kell folyamatosan. Remek alkalom a felhasználásukra a vietnámi nyári tekercs. Párizsi Erasmus-os ottartózkodásom alatt rengeteg ilyet ettem. Olcsó volt, volt benne rák, tészta meg mindenféle finom zöldség. Függő lettem... :)

Hazatérve, elkészítettem a saját változatomat. Hol rákkal, hol csirkemellel, hol csak natúr zöldekkel csinálom. Az üdítő mentától és a ropogós zöldségektől olyan friss, a citromos-halszószos mártogatóról már nem is beszélve. Ideális partiétel, a barátaim szokták reklamálni...

Chili&Vaniliától származik az alaprecept, "tőle" tanultam :).

Előkészületek:
1. Fokhagymával, gyömbérrel, szójaszósszal, szezámolajjal bepácolok egy csíkokra vágott csirkemellet és megsütöm wokban. Ha éppen luxus van, akkor rákkal csinálok hasonlót.

2. Julienne-re (gyufaszálra) vágok sárgarépát, salátát tépkedek, fűszernövényeket (mentát, koriandert) szedek.

3. Leforrázok egy adag vermicellit (vékony üvegtésztát), hagyom hogy megpuhuljon, majd leszűröm.


 Ha mindent kikészítettem, jöhet a tekergetés.

1. Egy rizslapot kb. tíz másodpercre meleg víz alá tartok, majd kirakom a munkapultra és addig simogatom, amíg teljesen lágy nem lesz, a felesleges vizet félretolom.

2. Salátát teszek a rizslapra, majd jöhet a vékony üvegtészta.

3. Erre Kerül az éppen aktuális husi vagy rák.

4. Tetejére a szabadon választott zöldségek, itt sárgarépa.

5. Végül koronaként a zöldfűszerek, a menta és a koriander.

A feltekerés igényel némi gyakorlatot, de gyorsan bele lehet jönni. Ha már csináltatok töltött káposztát, akkor nem okozhat gondot, a rendszer igen hasonló.
Igen, az fontos, hogy a kupacot, a karika kétharmadához pakolom, ráhajtom az egyharmadnyi rizstésztát, ezzel picit meghúzom magam felé, hogy tömörödjön. Behajtom a két oldalát, hogy lezáródjon és feltekerem.

A kész darabokat nem lehet szorosan egymás mellé rakni, mert összeragadnak és többé nem lehet őket szétválasztani. Vagy jó nagy távolságot tartok a tekercsek között, vagy ha éppen sokat csinálok, becsomagolom őket fóliába, úgy bírják egymás közelségét.

A szósz: A hivatalos kánon szerint ehhez sűrű fűszeres, mogyorós szósz tartozik, de én ezt a halszószos-citromosat kedvelem igazán, a másik nekem túl intenzív ezekhez a könnyed ízekhez.

-1 lime leve, ha nincs citrom is teljesen jó
- 1 teáskanál cukor
- 1o teáskanál halszósz
- 2o teáskanál víz
- kevés chili pehely

Ezeket az alapanyagokat összekevergetjük alaposan.
Lényeg, hogy kétszer annyi víz legyen benne mint halszósz, de ez is ízlés dolga, ki hogyan szereti.

Ebbe a lébe mártogatjuk a tekercseket és jóízűen szörcsögünk közben...