2013. május 19., vasárnap

Vasárnapi családi idill kacsacombbal




Vannak dolgok, amik a maguk egyszerűségében jók úgy ahogy. Semmi trükk és semmi fakszni, ez itt egy teljsesen hagyományos ropogós kacsacomb, mellette sült újburgonyával és friss (természetesen kerti) rukkolával. Ma nem voltam újító, nincs káposzta, se mártás, csak egyszerűen ennyi.

A kacsacombokat besóztam, megborsoztam, egy-egy fokhagymagerezddel megtűzdeltem. A krumplikat félbe vágtam, kicsit azt is megsóztam, – jobban mondva nem is én, hanem GasztroSoma öcsém, aki lelkesen kuktáskodott mellettem és távirányításommal összekészítette az ebédet, míg én valami egyéb (egyenlőre meglepetés) konyhai projektben voltam.

Szedtünk néhány ág kakukkfüvet, zsályát és rozmaringot a kertben és ezzel bolondítottuk meg a krumplit és a tetejére fektetett kacsát. Egy hagymát négybe vágtam, azt is a burgonya közé ágyaztuk.
Az egészet meglocsoltam egy kevés olivaolajjal, egy fél pohárka vizet öntöttem rá, alufóliával burkoltam be és usgyi, a jó meleg sütőbe (22o fok). Negyven perc után levettem a fóliát, megszurkáltam a húst, és mivel úgy tűnt kellő puhaságúra párolódott, visszatettem, hogy ropogós burkot pirítsak rá. Ehhez további negyed órára volt szükség.



Végül egy friss rukkolasalátát dobtam össze, ha már itt termeli a kert ezt a sok finomságot... Apróra vágtam egy szál újhagymát, megsóztam, meglocsoltam egy kevés szőlőmagolajjal (mostanában ez a kedvencem a salátákhoz) kevés fehér balzsamecetet csepegtettem rá és egy kiskanálnyi angol mustárral sűrűre kevertem a dresszinget. Ráhalmoztam a megmosott rukkola leveleket.
Nem szoktam összekeverni, csak közvetlenül tálalás előtt, mert a friss levelek gyorsan megfonnyadnak az olajos salátaöntettől.

A frissen leszűrt, – az előző posztban dicsőített bodzaszörpöt ittuk hozzá. Mit mondhatnék.. csuda finom volt!





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése