2013. május 25., szombat

AZ epertorta


Nálam az epertorta fogalom, szerénytelenség nélkül állíthatom, hogy az enyém a legfinomabb. :)
Nem múlhat el május nélküle. Ilyenkor töltöm be éppen aktuális életkoromat, azthiszem az első születésnapom óta ünneplésem elengedhetetlen édessége.
Szegény felmenő nőrokonaimnak nem kevés bonyodalmat okozott állandó kívánságom teljesítése: tudniiliik az eper kilencven százaléka víz,  ők pedig vajas krémeket próbáltak készíteni, a zsír és a víz pedig – mint tudjuk – nem barátok... Konyhákat beborító eperkrémtragédiák, hosszú, generációkon átívelő kísérletezés eredményeképpen született meg ez a recept. Kell hozzá némi türelem, de az eredmény minden fáradságunkért és lehetséges konyhai maszatért kárpótol. :)



HOZZÁVALÓK
˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙
PISKÓTA

8 tojás
16 kanál cukor
16 kanál liszt
fél sütőpor
8 kanál víz

KRÉM

fél kiló eper
1 tojás
2 dl tej
2 kanál liszt
20 dkg vaj
15-20 dkg porcukor

Először a piskótát készítem el. Szétválasztom a tojásokat, majd a fehérjét kemény habbá verem. Először a 16 kanál cukrot kanalazok hozzá és jól beledolgozom. Célszerű végig robotgépet használni, így törik össze legkevésbé a hab. A cukor után jöhetnek a tojások sárgái, ilyenkor szépen megszíneződik a fehér hab – nem utolsó vizuális élmény.
A lisztet kanalanként érdemes a leendő tésztába keverni, így biztos nem lesz csomós és szép marad. Végül, a sütőport elkeverjük a nyolc kanál vízzel és a masszába keverjük. Az a tapasztalatom, hogy így, vízzel keverve nem lesz sütőpor ízű a piskóta. Kivajazott, kilisztezett (vagy zsemlemorzsázott) formába vagy tepsibe öntöm és 180 fokos sütőbe teszem. Körülbelül húsz percig sütöm, amikor szép aranybarna a teteje, egy evőpálcikával megszúrom. Ha tisztán jön ki a tésztából, nincs rajta semmi ragacs, akkor készen van a piskóta. Nem veszem ki rögtön a sütőből, hanem csak résnyire kinyitom az ajtót és hagyom hülni. Így biztos nem esik össze felére a piskóta.

A krém a – nagymamám által "kulimajsz"-nak keresztelt – massza elkészítésével indul, mert ennek alaposan le kell hűlnie. Ez volt az epertorta forradalmasításának kulcsa, ez az a cucc, amitől összeáll az eperkrém és nem lesz az egész konyha maszatos.
1 egész tojást elkeverek két evőkanál liszttel és két deci tejjel egy nyeleles kis lábosban, a tejet itt is érdemes apránként hozzáadni, hogy ne legyen csomós. Addig melegítem, amíg puding sűrűségű nem lesz. Ha ez megvan, félreteszem hűlni.

A vajat a porcukorral habosra keverem, beledolgozom a kihűlt "kulimajszt".
Az epret megmosom, megtörülgetem amennyire lehet. A háromnegyedét feldarabolom viszonylag apróra, kis mennyiségekben adagolom az alaphoz, mondjuk egyszerre egy maroknyit. Valamennyire összezúzza a robotgép a gyümölcsöt, de az a lényeg, hogy ne kerüljön bele hirtelen sok víz, mert akkor nem áll össze a krém. Annyi epret teszek a masszába, amennyit felvesz, ez onnan látszik, hogy amikor a vaj elkezd kicsit darabosodni, akkor ott, annyi elég.
Nehéz az érzésre készített dolgokat szavakba önteni...
Egy fél órára hűtőbe teszem a kész eperkrémet, hogy egy kicsit lehűljön.

Felvágom a piskótát és megkenem a krémmel, a megmaradt eprekkel díszítem. Ez most egy szögletes darab lett, de kör alakúra is szoktam csinálni. Most menta- és citromfű levelekkel tuningoltam még, hogy ne legyen annyira rózsaszín. Igen, azt majdnem elfelejtettem, hogy a rétegek közé most plusz eperszeleteket tettem, hogy még gyümölcsösebb legyen a torta, de kísérletezzétek ki, nektek hogy ízlik a legjobban.

Hűtőben hagyom egy kicsit összeérni az ízeket. Garantálom, ha megcsináljátok, siker koronázza munkátok, megéri! :)






2013. május 19., vasárnap

Vasárnapi családi idill kacsacombbal




Vannak dolgok, amik a maguk egyszerűségében jók úgy ahogy. Semmi trükk és semmi fakszni, ez itt egy teljsesen hagyományos ropogós kacsacomb, mellette sült újburgonyával és friss (természetesen kerti) rukkolával. Ma nem voltam újító, nincs káposzta, se mártás, csak egyszerűen ennyi.

A kacsacombokat besóztam, megborsoztam, egy-egy fokhagymagerezddel megtűzdeltem. A krumplikat félbe vágtam, kicsit azt is megsóztam, – jobban mondva nem is én, hanem GasztroSoma öcsém, aki lelkesen kuktáskodott mellettem és távirányításommal összekészítette az ebédet, míg én valami egyéb (egyenlőre meglepetés) konyhai projektben voltam.

Szedtünk néhány ág kakukkfüvet, zsályát és rozmaringot a kertben és ezzel bolondítottuk meg a krumplit és a tetejére fektetett kacsát. Egy hagymát négybe vágtam, azt is a burgonya közé ágyaztuk.
Az egészet meglocsoltam egy kevés olivaolajjal, egy fél pohárka vizet öntöttem rá, alufóliával burkoltam be és usgyi, a jó meleg sütőbe (22o fok). Negyven perc után levettem a fóliát, megszurkáltam a húst, és mivel úgy tűnt kellő puhaságúra párolódott, visszatettem, hogy ropogós burkot pirítsak rá. Ehhez további negyed órára volt szükség.



Végül egy friss rukkolasalátát dobtam össze, ha már itt termeli a kert ezt a sok finomságot... Apróra vágtam egy szál újhagymát, megsóztam, meglocsoltam egy kevés szőlőmagolajjal (mostanában ez a kedvencem a salátákhoz) kevés fehér balzsamecetet csepegtettem rá és egy kiskanálnyi angol mustárral sűrűre kevertem a dresszinget. Ráhalmoztam a megmosott rukkola leveleket.
Nem szoktam összekeverni, csak közvetlenül tálalás előtt, mert a friss levelek gyorsan megfonnyadnak az olajos salátaöntettől.

A frissen leszűrt, – az előző posztban dicsőített bodzaszörpöt ittuk hozzá. Mit mondhatnék.. csuda finom volt!





2013. május 17., péntek

Bodzaszörp

Az utóbbi időben nagyon divatos lett a bodzaszörp, mindenhol lehet már kapni a legkülönbözőbb ízkombinációkban. Nálunk hosszú évek óta ez a nyár slágere, úgyhogy ebben a május-júniusi időszakban gyártom folyamatosan. Betárazok belőle annyit, hogy a következő bodzaszezonig kitartson. Hűtőben, kellő cukor hozzáadásával sokáig eláll.


Először is, szedjünk egy jó nagy adag virágot. Nem mindegy, hogy hol tesszük ezt –  ne legyen a környéken se építkezés, se buszpályaudvar, de lehetőleg közlekedés se nagyon –, mert megmosni nem célszerű, hiszen akkor oda lesz a sok értékes virágpor, ami a bodzaszörp ízét adja.

Lehetőleg valami nyitott kosárba rakjuk a virágokat, nylonzacskóban nagyon gyorsan romlásnak indul és fura szaga lesz. Tehát a leszedett virágokat rögvest fel kell használni!

Arra is érdemes figyelni, hogy ne legyen nagyon tetves – sajnos a bodza hajlamos rá. Ugyan semmi baja nem lesz tőle a szörpnek, mert a végén úgyis leszűrjük, de nem annyira guszta, amikor bogárkák úszkálnak a készülő bodzalében.

HOZZÁVALÓK
˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙
(3 literes üveghez)

2o-3o bodzavirág (mérettől függően)
1 kg cukor
25 g aszkorbinsav
2-3 citrom



A illatos virágokat levagdosom a nyélről,  általában ott van a legtöbb tetü, ezért is praktikus, meg nem kell bele annyi zöld, így több hely marad az üvegben nekik.

A cukorból kevés víz hozzáadásával szirupot csinálok, így biztosan felolvad a kristálycukor. Ezt öntöm a virágokra, amikor már nem forró. 

A citromokat karikára vágom és jól belecsavarom a levüket az üvegbe, majd beledobom a maradékot is, nem kell sajnálni belőle.

Végül teszek hozzá 25 g aszkorbinsavat, alias C-vitamint, szoktak citrompótlót is. Ez még a nagymamámtól maradt rajtam, nem tudom pontosan miért kell, ettől is savanyúbb lesz, meg talán valamit tartósít is, de ebben nem vagyok biztos.



3 napra nem túl meleg helyre teszem egy kis tányérral lefedve (nem szabad lezárni) és hagyom, hogy a virágok kiadják minden ízüket, összekeveredjenek a cukorral és a citrommal.

A három nap elteltével gézen át többször átszűröm, üvegekbe töltöm és hűtőben tárolom.

Természetesen higítva fogyasztandó, mivel ez egy sűrű szirup.


2013. május 11., szombat

Kertfejlődés update

Az elmúlt napok bőséges esőinek köszönhetően hirtelen fantasztikus burjánzásnak indult a kert. Minden rengeteget nőtt, a saláták már fogyaszthatók, rengeteg rukkola van, a fűszernövényeket pedig nem győzöm nyesni és használni. Annyi palántát ültettem már el, hogy lassan egy négyzetcentiméternyi szabad hely sincs csepp kertemben.



Múlt heti szerzeményem a pak-choi. Kiváncsi leszek mekkorára fejlődik nálam. Még nem próbáltam korábban, de állítólag nagyon jókat lehet belőle csinálni.


Hosszas várakozás után a kapricserje is növekedésnek indult. Hm... most nézem, hogy lehet mégsem az lesz ez, hanem valami gyom??? A levelei cseppet sem hasonlítanak a kapriéra... Lehet hogy átvertek ezzel a maggal. Azért reménykedtem, mert a két cserépben két egyforma növény fejlődik. Na majd meglátjuk, hogy gyomot vagy kaprit nevelgetek...


Szintén múltheti piaci termés, nagyon kedves ősparadicsom termelőtől vásároltam, aki végigmért, majd megállapította, hogy valami elfajzott városi kertész vagyok és közölte, hogy locsolni azért kell :).


Salátaföld. Ma kiegyeltem a saját vetésű tépősalátát, hogy a jobb oldali salátasorba legyen utánpótlás ha elfogynak. Azt tervezem, hogy addigra megnőnek szép nagyra és aztán megint újra vetek. Reményeim szerint egész nyáron ehetem majd a saját salátákat.


Rukkola: most így néz ki, nagyon finom, már többször megcsipkedtem salátához. Mindössze három hét alatt nőtt ekkorára.


Lollo- és tölgysaláta, egy kis rosso-val, petrezselyemmel és hagymával a háttérben.
Nekik is nagyon jót tett az eső.










2013. május 6., hétfő

Spárga, spárga, spárga



Ha beköszönt a spárgaszezon, szívem szerint csak azt ennék abban az egy-két hónapban. Ez egy nagyon egyszerű, saját fejlesztésű recept krumplival, újhagymával, sok kerti zöldfűszerrel és egy kicsike gorgonzolával. Így néz ki sütés előtt, sütés után már elfelejtettem lefotózni, mert már nagyon éhes voltam...

HOZZÁVALÓK
˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙
egy köteg spárga 
(itt zöld, de lehet vegyesen, vagy csak fehérből is)
fél kiló parázs krumpli
3-4 szál újhagyma 2-3 centis darabokra vágva
15 deka gorgonzola vagy márványsajt
1 deci tejszín
zöldfűszerek: szabadon variálható
itt: vad oregano, citromillatú kakukkfű
1-2 evőkanál olivaolaj meglocsolni

A spárgát megmosom, ez például elég homokos volt... Megfogom az alsó részét, elkezdem hajlítani, ahol eltörik magától, onnantól jó a spárga, az alsó részét én el szoktam dobni, mert az fás és rossz az állaga. Ha fehéret használok (ennél is a ugyanúgy megy a törés), azt érdemes finoman meghámozni, szintén a fásság elkerülése végett. Ha előkészítettem,  4-5 centis darabokra vágom, a rügyét egyben hagyom. 
A krumplikat félbe vágom, a hagymákat pedig egy kicsit kisebbre mint a spárgát. A sajtot felkockázom (a gorgonzolával igazán finom, de a márványsajt is megteszi), pucolok még 3-4 gerezd fokhagymát is, kicsit összetöröm. 
Az egész gezemice mehet valami cserép vagy üvegtálba. Lecsipkedem a fűszernövényeket, lehet bele tenni bazsalikomot, majorannát is nyugodtan ízlés szerint. Fontos, hogy friss fűszerek legyenek, attól lesz olyan jó tavaszias étel.
Sózom, borsozom és meglocsolom egy kis olivaolajjal. A tálat nem kell letakarni semmivel, mert a spárga olyan sok levet ereszt, hogy csak na és utána csak le kell róla önteni, így pedig szépen elpárolog.
180 fokos sütőbe teszem, körülbelül negyven percre. Ha a krumpli megpuhult, akkor már jó. Utolsó mozzanatként ráöntök annyi tejszínt, hogy egy kicsit összeszószosodjon az olvadt sajttal és egy bevonatot képezzen mindenen. Ha ekkor úgy ítélem túl sok a lé, leöntök belőle kicsit még a tejszín előtt. Visszateszem a sütőbe, rákapcsolom a hőlégkeverést és kicsit megpirítom a tetejét pár perc alatt.
Tálalom és megesszük... :)



2013. május 4., szombat

Csirke, aminek íze van és még másnap is finom

Volt egy néni a piacon, aki érdeklődésemre a pult alatti hűtőtáskából egy csuda formás kis pipit varázsolt elő. Szép sárga, egészséges, látszott, hogy ez nem olyan ipari csirke.
Megtöltöttem minden finomsággal (májjal, körtével, zöldfűszerekkel, zsemlével). Olyan finom lett, omlós ízes. Nyamm.
Volt belőle maradék, amit másnap ettünk hidegen salátával. Általában a csirkék ilyenkor már (különösen hidegen) elég halízűek. Ez ugyanolyan finom zaftos, omlós ízes volt. 
Ma is kerestem a nénit, hátha, de nem volt kint a piacon...



Természetesen már a saját növesztésű mini rukkolával... :)

2013. május 1., szerda

Szülinapi kakaóscsiga


Születésnapi bográcsozásra voltam hivatalos, a torta fogyasztása túlságosan nehézkesnek tűnt az adott nomád körülmények között, így inkább a kakaóscsiga mellett döntöttem.

HOZZÁVALÓK
˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙
fél kiló liszt
2 egész tojás
2,5 deka élesztő
cukor
2-3 deci tej
kakaó
vaj csepegtetni + 5 deka a tésztához

Megkelesztem az élesztőt 2dl cukros tejben, hozzáadom a liszthez, beleütöm a tojásokat, még egy pici citromhéjat is reszeltem a tésztába. Jó könnyű tésztát dagasztok belőle, a végén beledolgozom még az öt deka olvasztott vajat. Körülbelül egy óráig kelesztem meleg helyen.

Ha megkelt kiborítom, két részre osztom, lisztezett deszkán kinyújtom fél-egy centi vastagra. Jó alaposan megszórom kakaóval, ez is kb egy centi réteg, majd alaposan megcsepegtetem olvasztott vajjal, így lesz a kakaó finom folyós. 
Feltekerem és szeleteket vágok belőle, kivajazott tepsibe teszem őket. (nem túl közel egymáshoz, mert eléggé megnőnek sülés közben) 18o fokon sütöm amíg szépen meg nem pirul a tetejük.
Amikor már jónak tűnnek a csigák, megöntözgetem egy-egy kanál tejjel a tetejüket és még néhány percre visszazárom rá a sütőt.

Komoly csodálatra lehet szert tenni vele széles körben. :)