2013. december 2., hétfő

Gasztrokriszta Amszterdamban

Néhány napot kedves barátnémnál töltök hollandföldön. Ma két barátnő volt hivatalos vacsorára "hozzánk". Örömmel vállaltam magamra a főzés feladatát. Valami húsmenteset kellett kitalálnom, lévén mindketten vegetáriánusok.
Az egy külön posztot megérne, hogy milyen itt a bolt zöldségfelhozatala... Ott helyben találtuk ki, hogy mi is legyen a vacsora, látván, hogy milyen sokszínű a választék. A thai citromfűért csak odasétáltam a hűtő fűszernövény részlegéhez és minden különösebb keresgélés nélkül, egy elegáns mozdulattal leemeltem a polcról. (otthon minimum a Vásárcsarnokig kellett volna mennem). A másik meglepetés a pak-choi volt, ami szintén nem úgy nézett ki mint nálunk, hatalmas zöld levelekkel díszelgett. Élmény volt összeválogatni az alapanyagokat. Hiába... a nyugat, az nyugat :).



Alapanyagok
˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙
5 gerezd fokhagyma
2 cm gyömbér
1 thai citromfű
1 lilahagyma
2 sárgarépa
1 marék zöldbab, tényleg zöld, nem sárga
3 levél pak-choi
fél póréhagyma
1-1 piros, zöld, sárga kaliforniai paprika 
2 doboz kókusztej
2 teáskanál vörös curry paszta
1 marék kesudió

Bájos segítőtársammal, Rékával hozzáláttunk az aprításhoz. Az ilyen gyors ételeknél tv-szakácsosan szoktam eljárni, hogy mindent felvagdosok a főzés előtt, kis tálkákba rakosgatom szét, mert főzés közben már nincs idő a szeletelésre. Mindennek megvan a maga formája, mit milyenre kell vágni: a sárgarépát gyufaszálra (julienne), a fokhagymát, gyömbért, citromfüvet, hagymát egészen apróra, a zöldbabot kb. 4 cm-es darabokra, a pak-choit csíkokra, de a levelét külön, mert az csak a végén kerül bele az ételbe, a kaliforniai paprikát pedig nem túl apró kockákra.

Azt még el kell mondjam, hogy a környezet sem utolsó, hiszen Amszterdam egy folgalt házának konyhájában tevékenykedtem. Úgy kezdtem, a Réka által a sajtboltból kimenekített kecskesajt rozmaringos olajában megpirítottam a lilahagymát, a fokhagymát a gyömbért és a thai citromfüvet.
Itt kellett volna a vörös curry pasztát is kicsit pirítani.

Erre dobtam a sárgarépát és a zöldbabot, ezeket kellett a legtovább melengetni, ezért ők kerültek elsőként sorra. Akkor így nézett ki a serpenyőben.







Amikor még roppantak, de már nem voltak teljesen nyersek következett a sokszínű paprikacsapat, a pak-choi szárrésze, a póréhagyma és a marék kesudió ezekkel is pirítottam még kicsit a gezemicét.


Természetesen sózni kell, meg néhány loccsintás szójaszósz sem árt neki. Majd mikor már úgy ítéltem, hogy még elég ropogósak a zöldségek, de már nem nyersek, nyakon öntöttem két kb. 2dl-es doboz kókusztejjel, ezzel még rottyant kettőt, hogy kicsit besűrüsödjön és készen is volt.


Köretként rizst tálaltunk hozzá. Itt természetesen létezik olyan rizs is, amibe előre belekevertek különböző magvakat és szárított gyümölcsöket, nem mintha az ember nem tudná magától beletenni... :)


Ez még a kókusztej előtti állapot, talán itt látszik a legjobban az étel.

A kész ételről már nem készült igazán értékelhető kép, mivel éhesek voltunk.

Ott a tányéron, látjátok?
Ők ették :) Azt mondták finom.
Mindez pedig ebben a szépséges városban.
 
 




2013. november 26., kedd

Az én fúziós Pho-m

Budapesten egyre több Pho-leveses hely nyílik,  nagyon trendi lett ilyet enni – ennek én rettentően örülök, mert a kedvenceim közé tartozik, szerintem orvosság mindenféle testi-lelki bajra.  Az eddig próbált éttermes változatok közül a legjobban a Hai-Nam levese a ízlett, de vannak még felfedezésre váró helyek. Sokan méltatják sokféle gasztroblogon a vietnámi Pho levest, ezt meghagyom nekik, inkább a saját változatomat osztom meg veletek.



Lehet hogy eretnekség, de létrehoztam saját verziómat. Valahogy úgy indult az egész, hogy sikerült egy hatalmas adag vasárnapi húslevest készíteni bő lével. A zöldségek és a húsok elfogytak és maradt még legalább fél liter a jó kis húsléből. Adódott a lehetőség kísérletezésre... Ugye ilyen kincset nem dobunk ki, általában le szoktam fagyasztani és rizottó felöntögetéséhez használom el az ilyen ízes maradékokat, de valahogy szöget ütött a fejembe, hogy Pho-szerű levest szeretnék enni.

Volt itthon üvegtészta, az a vékony átlátszó, néhány féle zöldség: fehérrépa, sárgarépa, petrezselyem, kápiapaprika, kínai kel, meg egy fél csirkemell. A hűtő állandó lakói között szerepel még a gyömbér és néhány chili is. Úgy álltam neki az előkészületeknek, hogy direkt nem néztem meg semmilyen receptet, nem akartam befolyásolódni.

Elsőként felcsíkoztam a csirkemellet, néhány csepp szezámolajat cseppentettem rá, egy evőkanálnyi szójaszószt, 1-2 gerezd fokhagymát aprítottam bele és egy 1 cm-nyi gyömbérdarabot. Ezt hagytam addig érlelődni amíg felaprítottam minden zöldséget.

Leforráztam az üvegtésztát és hagytam, hogy megpuhuljon a forró vízben.

Ezután következett a hosszú türelmes aprítás (nem olyan vészes azért). A sárga és fehérrépákat 1-1 darabot julienne-re (gyufaszálra) szeleteltem. Ez úgy a legegyszerűbb, ha átlós kerek szeleteket vágunk a répákból és utána gyufaszálazunk. Hosszában nem lehet szépre csinálni, teszteltem.

A zöldségekhez is kell 1 gerezd fokhagyma és 1 cm-nyi gyömbér és egy pici kedvesen csípős csili.

A kínai kelt csíkokra vágtam, a petrezselymet felaprítottam, a kápia paprikát pedig apró kockákra vagdostam. Egyáltalán nem hőkezeltem, ezek adják a kellemes roppanósságot.

A csirke már eleget pácolódott, megsütöttem serpenyőben, annyira, hogy ne száradjon ki, hanem finom zaftos maradjon. Amikor elkészült, félretettem.

Jöttek a répák, pici olaj, rá a fokhagyma gyömbér duó, ezt picit pirítottam, majd rádobtam a répákat, csepp szójaszószt kapott és nem vártam meg amíg teljesen megpuhult, ez is maradjon ress, roppanós.

Ilyen még a lé előtt.


Leszűrtem a tésztát és mély tálakba adagoltam, egy kisebb maréknyit fejenként. Erre halmoztam a sült zöldségeket, a sült csirkemellet és a nyers hozzávalókat.

A levest felforraltam, akkor jó ha nagyon forró, mert úgyis lehűtik kicsit a nyers alapanyagok,
nyakon öntöttem vele és amilyen gyorsan csak tudtam, nekiláttam elfogyasztani.

Lehet még közelíteni az autentikus verzióhoz lime-mal, halszósszal, csillagánizzsal a lében, de így szimplán is kitűnő.

Azt sem bánnám, ha minden nap ilyet kellene ennem....

Meg fogom csinálni a közeljövőben az eredeti Pho-t is, kiváncsi vagyok milyen lesz otthoni előadásban.







2013. november 24., vasárnap

Nyári emlékek: Báránytajine

Nem fogom tudni bepótolni a lemaradásaimat, de az egyre hűvösebb estéken jó visszagondolni kicsit a nyárra.
Ez a legmelegebb időszak volt valamikor július környékén. Emlékszem, könyörögtünk egy kis hűsért, mindenem odaadtam volna egy mini tóért a kertbe. Tó híján a fügefa alatt szürcsöltük a jeges fröccsöket és korszakalkotó ötleteinket boncolgattuk. De az éhség nagy úr, akármilyen hőségben a konyhába kényszeríti az embert...

Így született ez a kis könnyű nyári BÁRÁNYTAJINE.


A mélyhűtőből előkaptam ezeket az ügyes kis bárány első csülköket. 
Kiolvasztottam, sóztam, borsoztam szegény valaha volt báránykákat.
Sárgarépát és fehérrépát daraboltam apróra, néhány ág kakukkfüvet és kevés rozmaringot szedtem a fűszerkertben. Az egészet bepakoltam a tajine-ba, ami így néz ki:

A tajine a marokkói konyha híres főzőedénye. Bármit el lehet készíteni benne, ők többnyire szószos raguszerű étkeket csinálnak benne. Zöldség vagy gyümölcságyra fektetett húsokat tesznek bele, sajátosan fűszerezik (fahéj, kurkuma, római kömény, ánizs, stb). Az ételeket pedig általában kuszkusszal tálalják.
Használat előtt vízbe kell áztatni, mint a nálunk jobban ismert "römertopf"-ot. Az étel sem nem fő, sem nem sül benne, inkább csak párolódik, ettől lesz benne például a bárányhús fantasztikusan omlós és puha. Az én edényem alja nem ilyen mély sajnos, a teteje cserébe kupolás. Sok féle forma és méret létezik belőle, csinálják vasból, van elektromos változtata is. A cserepeket lehet sütőbe tenni, de simán rá lehet tenni egy grillrácsra is, ott is tökéletesen elkészül.

Tehát, a folyamat következő pontja az volt, hogy meglocsoltam az egész gezemicét olivaolajjal, a zöldséggel is kapott még egy kevés sót, borsot, őrölt babért. Végül pedig még nyakon öntöttem egy fél pohár fehérborral. Összedolgoztam kézzel az egészet, hogy minden átvegye az ízeket és 2oo fokos sütőbe dugtam háromnegyed órára.

A köret Tabuleh volt. 
Kuszkusz, amit csak le kell forrázni és felszívja a vizet (ráírják, hogy mik az arányok). Ebbe kerül apró kockákra vágott paradicsom, pici hagyma, uborka, egy csokor menta, pici só. Az egészet meg kell locsolni alaposan valamilyen finom olivaolajjal (extra szűz), kb. egy fél citrom levével, na meg egy picti megsózni. Kézzel jól összedolgozni, hogy minden mindenkivel össze tudjon jól keveredni és ha van rá idő (itt nem volt) hűtőbe tenni, hogy friss hűvös legyen.

A fügefa alatt falatoztuk...

Aztán a fénnyel játszottunk.


2013. szeptember 29., vasárnap

Gasztrokriszta nem vész el, csak átalakul...

néha Grafikrisztává. Olykor eltemeti a munka és nincs ideje "gasztroblogger" szerepében is megmutatkozni. Ezennel elnézést kérek mindenkitől a hosszas csendért. Folytatom...

2013. július 24., szerda

Lecsó, Ratatouille, vagy ahogy akarjátok

Térdig járunk a paprikában és a paradicsomban, az évnek ez az időszaka az, amikor kiélvezhetjük a lecsók minden fajtáját: hagyományost, franciásat, tojásost, rizsest és még ezer félét. Utánanéztem, még spárgás receptet is láttam. Bográcsban vagy serpenyőben, tök mindegy, de főzzetek lecsót, ennek van most itt az ideje! 



HOZZÁVALÓK 4 személyre
˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙
2 nagy fej hagyma
2 db ujjnyi szelet füstölt szalonna
4 db frankfurti virsli
néhány karika kolbász ízlés szerint
3-4 paradicsom
5-6 paprika (szép és finom is ha van közte egy kápia)
egy kisebb cukkini
egy kisebb padlizsán
hegyes erős paprika ízlés szerint
zöldfűszerek (bazsalikom, oregánó, kakukkfű)

A szalonnát megpirítjuk, hogy engedje ki az összes zsírját, majd az apróra vágott hagymát rádobom, ugyanekkor a kolbászt is megpirítom. Amikor a hagyma megüvegesedett jöhet a paradicsom, hogy elkezdjen szószosodni, rottyanásig várok a következő alapanyag hozzáadásával.
Ha már bugyog szépen és sűrűsüdik a paradicsom, jöhet a cukkini és a padlizsán.  A padlizsántól a lé kicsit besűrűsödik majd és finom krémes lesz. Ebben a lépésben adom hozzá a zöldfűszereket is apróra vágva, ez adja meg az étel különleges mediterrán ízét. Sózom és paprikázom is egyúttal. Kevés borsot is lehet beletenni, de nem feltétlenül szükséges.

Amikor a cukkini és a padlizsán kezd puhulni belezúdítom a paprikákat. Magam részéről nem szoktam pirítani, írtózom a plöttyedt paprikától a lecsóban, szerintem akkor finom, hogyha még egy kicsit roppan a fogunk alatt, de már nem nyers. Ezt az állapotot kell megvárni.

Legutolsó fázis, a virsli hozzáadása, ennek tulajdonképpen csak át kell melegednie és már kész is.

A felszeletelést leszámítva húsz perc alatt elkészíthető.

A lehetőségek tárháza kimeríthetetlen, készíthető rizzsel és tojással is. Mindenhogy finom.




Lecsó vs. menza, Gasztrokriszta:Konyhásnénik 1:0

A magamfajta kulináris kurtizánoknak (szerintem másnak is) egy komolyabb kínzással ér fel egy hét, sőt! tíz nap tábori menzakoszt. Hosszasan rákészültem, hogy most bizony nem az ízekről és a jó étkekről fog szólni az előttem álló néhány nap, de értek meglepetések bőven. Elhatároztam, hogy a menzakosztot eszem és nem urizálok a Balaton-parti éttermekben, csak ha már tényleg nincs más megoldás.

Amikor először dugtam be a fejem a kiadóablakon (többet már nem csináltam ilyet)  ez a látvány fogadott...


Elég egyszerű felszerelés, no inoxpult, a higiéniai előírások sok pontján elbuknának szerintem. Nem akarom felvenni a finnyás városi fikázódó pózt, de például tálcát csak az első alkalommal vittem, mert egyszerűen büdös volt és ragacsos. (Állítólag egyik nap volt ellenőrizni a hatóság, kedélyesen hátbaveregették egymást a tábor gondnokával, majd távozott a szerv dolga végeztével.)

Tehát, benéztem a konyhába és előttem állt a föld legmorcosabb és leglepukkantabb konyhásnénije zsírfoltos formaruhájában, arcán az élet minden fájdalmával – és a már jól ismert mozdulattal odasuhhintotta elém a főzeléket, a ráncos kolbásszal... 


A leves valami sós ízetlen zöldséges lé volt, lencsefőzelék még épppen fogyasztható – bár nálam nem ilyen az alapértelmezett –, a kolbász állagát és ízét pedig nem annyira szeretném felidézni, traumatikus élmény volt. 

Egyes szint : részemről teljesítve. Elfogyasztottam. Vártam a hatást, hogy mi lesz, kicsit bizalmatlan voltam, hogy túlélem-e. Túléltem. 

Nem vagyok egy nagy evő, de egy óra múlva már régen elfelejtettem, hogy étkeztem egyáltalán valamit – éhes voltam. Körülöttem a többiek a tábort építették, szép nagydarab fériak, létrákon fel-le mászkálva. Vajon ők mit éreztek? Éhséget!

Elgondolkoztam, hogy mi lehetett eme remek ebédnek a tápértéke...
Nem akarok kalóriaszámlálgatásba bocsátkozni, de ha meg is van kilóra, szinte biztos vagyok benne, hogy csak üres számokat ettünk.


Chili con Carne! :D Viccnek is rossz. Azonosíthatatlan trutyi. Pfuj, de elhatároztam, muszáj volt megkóstolni. Azok a fehér izék a lében darálthús darabok, plusz bab és rántás. Sótlan ízetlen. Megint valami hüvelyessel próbálnak jóllakatni minket. Próbáltuk némi ErősPistával javítani, hogy valami inger érje legalább szerencsétlen ízlelőbimbóinkat, de nem sokat segített rajta. Könyörgöm! Annyira drágák azok a fűszerek??? 

Hogy valami jobbat is megemlítsek, egy örök klasszikus: húsleves, fasírt, krumpli, uborka – és ebből annyit vehettünk, amennyit csak akartunk. Fogyasztható. Azthiszem nálam ez nyerte az aranyérmet, ja nem, volt még egy ennél is jobb bableves. (bab megint, milyen meglepő) 


 A húsleves természetesen köszönő viszonban sincs azzal a fogalommal, amit ennek ismerünk, de van benne tészta, meg sok-sok leveskocka, hogy valami íze is legyen. Kanalazzuk csak szépen a nátrium-glutamátot!

Nem rögzítettem minden napi menüt, bár úgy terveztem, de egyszer-kétszer mégsem lehettem jelen a főétkezéseknél.

Egyes rémhírek szerint – a korábban általam viszonylag jónak emlegetett –, a bableves melletti buktában leleményes táborozók "kukkacot" fedeztek fel. Erről szóltak egy hétig a tábori hírek, sőt még az Open Stég is megénekelte.



Ismét húsleves jól szétfőtt tésztával, ez még hagyján, de az az azonosíthatatlan izé, az sajtmártásos csirke!!! Bizony. Fehér lé, főtt csirkével. A híg lé enyhén savanykás, sajtot szerintem mutatóba sem látott – egyszerűen gusztustalan.

Itt fogalmazódott meg bennem, hogy kikérem magamnak, hogy ilyenekkel etetnek. Elhiszem, hogy nagyon kevés pénzből kell kihozni egy adagot, kérjék el az árát inkább, de ne etessenek se engem, se másokat moslékkal. Tessék normális alapanyagokat használni és tisztességesen elkészíteni azokat az ételeket!!! 

Az utolsó napok egyikén bebizonyítottam, hogy lehet ezt másképp is csinálni, mindenki legnagyobb örömére. Lecsót készítettem, közel száz emberre.

Emberenként két paprikával, egy paradicsommal, egy hagymával és egy szál virslivel számoltam. Tesco-s bevásárlás, ahol bizony egyenként megszámoltam a paprikákat és paradicsomokat. Vettem még padlizsánt és cukkinit, hogy legyen valami újdonság is a táborlakóknak.

Kaptam egy hatalmas (ötven literes) bográcsot, ebben készült az étek. Bájos segítőtársaim hősiesen felszeleteltek mindent. Mivel akadt néhány húshagyó a csapatban készítettem egy kisebb adag vegetáriánus változatot is.


Virslis, szalonnás kolbászos lecsó cukkinivel és padlizsánnal megbolondítva, oregánóval és bazsalikommal fűszerezve.


Vega vertió, ugyanaz mint a fenti, csak húsok nélkül.


Picit csinálhattam volna többet is, lett volna még jelentkező repetázni. Nándi kitörölgette a bográcsot. :)

Sorra jöttek a gyerekek és szebbnél-szebbeket mondtak a főztömre. Hálálkodtak, hogy végre kaptak egy kis zöldséget, hogy kicsit olyan volt, mintha az anyukájuk csinálta volna és nem láttam egyetlen tányért sem, amiben maradék lett volna. SIKER! 

Gasztrokriszta:Konyhásnénik 1:0 

Ha utánaszámolok egy adag pontosan 300 forintból jött ki. Ez sok?

Recept a következő posztban.




2013. július 6., szombat

Egy kis luxus mindenkinek jár


Különösen, amikor akciós...
Tudom, hogy kishazánkban rákot venni nem a legtuttibb, de ha az ember lánya néhanapján arra vágyik és nem született (a fene egye meg) a tenger mellé, akkor kénytelen beérni, holmi importáruval. Ugyan már vannak helyek, ahol egész jó minőségű árut lehet beszerezni, de megkérik az árát...
Pedig minden nap tudnám enni, annyira imádom a rák édeskés, krémes ízét.

Ismét saláta szerű képződmény született.
A rákokat jó sok fokhagymával, gyömbérrel és csilivel pirosra sütöttem páncélostul, mindenestül. Szerintem az olyan afekta dolog, amikor előre megpucolják. Hozzá tartozik az élményhez, hogy meg kell küzdeni azzal a páncéllal.
Az utolsó pillanatban még egy korty fehérbort is loccsintottam rá, hogy icipici szósz képződjön a fűszerekkel, meg egy nagy csomó petrezselymet is dobtam rá.

A saláta ismét a kertben termett rukkolából, tépő- és madársalátából állt össze. Kiegészítettem még egy grapefruittal, ami helyettesítheti a rákra csepegtetett citromot és elég izgi is lett tőle.
A dresszing, nagyon kevés, éppencsak bevonja picit a salátaleveleket, az egész mennyiség egy evőkanálnyi:
1/3 citromlé, lehet lime is
2/3 olivaolaj
egy csepp méz és ugyanennyi mustár

Ezt pedig jól összedolgozzuk a salátával és a grapefruittal. Finomság.


Kedvenc nyári étek


Ilyen nagy nyári melegben nincs sok kedv a meleg ételekhez, inkább csak hidegek és saláták játszanak nálam. Annál is inkább, hogy a csodálatos kiskert ontja magából a finomabbnál-finomabb zöld leveleket. Elképesztő a rukkola termés, három hónapja esszük és csak nő és nő továbbra is. :)
Rengeteg a menta is, azt is irtani kell folyamatosan. Remek alkalom a felhasználásukra a vietnámi nyári tekercs. Párizsi Erasmus-os ottartózkodásom alatt rengeteg ilyet ettem. Olcsó volt, volt benne rák, tészta meg mindenféle finom zöldség. Függő lettem... :)

Hazatérve, elkészítettem a saját változatomat. Hol rákkal, hol csirkemellel, hol csak natúr zöldekkel csinálom. Az üdítő mentától és a ropogós zöldségektől olyan friss, a citromos-halszószos mártogatóról már nem is beszélve. Ideális partiétel, a barátaim szokták reklamálni...

Chili&Vaniliától származik az alaprecept, "tőle" tanultam :).

Előkészületek:
1. Fokhagymával, gyömbérrel, szójaszósszal, szezámolajjal bepácolok egy csíkokra vágott csirkemellet és megsütöm wokban. Ha éppen luxus van, akkor rákkal csinálok hasonlót.

2. Julienne-re (gyufaszálra) vágok sárgarépát, salátát tépkedek, fűszernövényeket (mentát, koriandert) szedek.

3. Leforrázok egy adag vermicellit (vékony üvegtésztát), hagyom hogy megpuhuljon, majd leszűröm.


 Ha mindent kikészítettem, jöhet a tekergetés.

1. Egy rizslapot kb. tíz másodpercre meleg víz alá tartok, majd kirakom a munkapultra és addig simogatom, amíg teljesen lágy nem lesz, a felesleges vizet félretolom.

2. Salátát teszek a rizslapra, majd jöhet a vékony üvegtészta.

3. Erre Kerül az éppen aktuális husi vagy rák.

4. Tetejére a szabadon választott zöldségek, itt sárgarépa.

5. Végül koronaként a zöldfűszerek, a menta és a koriander.

A feltekerés igényel némi gyakorlatot, de gyorsan bele lehet jönni. Ha már csináltatok töltött káposztát, akkor nem okozhat gondot, a rendszer igen hasonló.
Igen, az fontos, hogy a kupacot, a karika kétharmadához pakolom, ráhajtom az egyharmadnyi rizstésztát, ezzel picit meghúzom magam felé, hogy tömörödjön. Behajtom a két oldalát, hogy lezáródjon és feltekerem.

A kész darabokat nem lehet szorosan egymás mellé rakni, mert összeragadnak és többé nem lehet őket szétválasztani. Vagy jó nagy távolságot tartok a tekercsek között, vagy ha éppen sokat csinálok, becsomagolom őket fóliába, úgy bírják egymás közelségét.

A szósz: A hivatalos kánon szerint ehhez sűrű fűszeres, mogyorós szósz tartozik, de én ezt a halszószos-citromosat kedvelem igazán, a másik nekem túl intenzív ezekhez a könnyed ízekhez.

-1 lime leve, ha nincs citrom is teljesen jó
- 1 teáskanál cukor
- 1o teáskanál halszósz
- 2o teáskanál víz
- kevés chili pehely

Ezeket az alapanyagokat összekevergetjük alaposan.
Lényeg, hogy kétszer annyi víz legyen benne mint halszósz, de ez is ízlés dolga, ki hogyan szereti.

Ebbe a lébe mártogatjuk a tekercseket és jóízűen szörcsögünk közben...




2013. június 26., szerda

Üdítő esti cseresznyemagozás


Hetek óta azon sopánkodom, hogy honnan is szerezzek némi eltenni való cseresznyét. A két szomszédomban két fa is van, de nem fértem hozzájuk... Megint beigazolódott régi filozófiám, hogy aminek meg kell történnie úgy is megtörténik... Dávid barátom egyszercsak azzal hívott fel, hogy rengeteg cseresznyét szedtek és a felét odaadná nekem. Egy vödör ropogós mátyásföldi: indultam is érte. Néhány éve egy remek, enyhén rumos cseresznye dzsemet sikerült készítenem. Ezt szerettem volna rekonstruálni a frissen szerzett zsákmányból. A vödörnyi gyümölcs kimagozása kiváló meditációs tevékenység, szárnyalnak az ember gondolatai ezer irányba, a flow élmény garantált. :)




Nem mértem meg pontosan mennyi volt a gyümölcs, kimagozottan úgy négy-öt kilóra saccoltam. Ehhez tettem másfél kiló cukrot, meg két citrom levét kifacsartam, hogy kicsit savanykásabb legyen.


Több helyről hallottam, hogy nem a legtutibb az idei cseresznye termés, mert a sok esőtől nem elég ízes, nagyon vizes. Hát.. az enyém is jó sok levet eresztett, főztem amíg már nem látszott sárgának a gyümölcshús, de még mindig rengeteg leve volt. Kb. egy óra után. Tettem hozzá egy zacskó dzsem zselésítőt, de inkább kettőt kellett volna ehhez a mennyiséghez. Az utolsó pillanatban még beleloccsintottam egy jó deci rumot, forrázott üvegekbe mertem és ledunsztoltam. Igyekeztem jobbára  gyümölcsöt kanalazi az üvegekbe, levet kevésbé. A maradék cukros cseresznyelevet pedig kineveztem szörpnek, enyhe rumaromájával kifejezetten izgalmas lett.
Másnap reggel izgatottan bontottam ki a dunsztból az üvegeket, de be kellett lássam, hogy ez bizony még így is híg lett... de semmi gond, ezen még lehet segíteni egy újabb tasak dzsemfixxel és még egy fél órás főzéssel.
Palacsintához isteni!


Kimertem még a főzés közepén egy kisebb adagot egy külön serpenyőbe, ezt megsóztam, beledobtam néhány rozmaring ágat, borssal és egy csipetnyi csilivel fűszereztem. Húsokhoz mártásként képzeltem ezt használni. A múlt héten Bécsben egy étteremben találkoztam a rozmaringos cseresznyekörettel, innen jött az ötlet. :)

2013. június 25., kedd

Miért is a GasztroKriszta

Azt gondoltam abból csinálom a diplomamunkám, amit igazán szeretek. Ez lett belőle. Egy rövid kis összefoglaló gasztronómiáról grafikusan. A képre kattintva elolvashatjátok, megnézegethetitek nagyban is.


2013. június 9., vasárnap

Alternatív káposztáscvekkedli




















By GasztroGábor, aki  szintén szeret kibontakozni a konyhában, valamelyik nap ezzel a csípős-gyömbéres káposztástésztával várt ebédhez. A teraszon, mert ott olyan szép és az étel is jobban esik.


HOZZÁVALÓK
˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙
kis fej friss káposzta apróra vágva
2 cm gyömbér
chili ízlés szerint
1 fej főzőhagyma aprítva
5 szelet bacon

A bacont megpirítjuk, hogy ropogós legyen, rádobjuk a hagymát, üvegesítjük, majd jöhet az aprított káposzta. Sózzuk borsozzuk, majd megbolondítjuk a csilivel és a gyömbérrel, hagyjuk, hogy összepárolódjanak az ízek. Nagykocka tésztát főzünk és összekeverjük a káposztás eleggyel.
Kicsit meg is piríthatjuk a tésztát...




2013. június 8., szombat

Piac piac piac!!!

A szombati piacozás az utóbbi egy évben a heti rendem részévé vált. Ha kell vásárolni, ha nem, mindig kimegyek, élvezem a hangulatát. Az én kis piacom a paneltenger közepén, a Bikás parkban van, így szociológiai tanulmányként sem utolsó. Különösen, amióta az élelmiszerpiac kiegészült a park egy részét elfoglaló zsibvásárral, ahol hajléktalanok és mindenféle szegények próbálják fillérekért értékesíteni itt-ott talált kacatjaikat.
De nézzünk körül mik is vannak itt... Először is egyre több ember. Az elmúlt két hónapban rohamos fejlődésnek indult a piac, az árusok és az eladók száma is megkétszereződött. Ahogy körülnézek jellemzően még mindig a nénik és a bácsik járnak piacozni, de hétről-hétre egyre több fiatal családot fedezek fel a vásárlók között.



Az árukínálat most elég széles, mindenféle zöldség és egyre több gyümölcs kapható. Ami számomra nagyon meggyőző, hogy számtalan termelő is jár ide, tőlük valahogy jobban szeretek vásárolni, a múlt héten például megtaláltam a tutti tojásforrást, ami tényleg ég és föld a bolti változathoz képest. Az egyik korábbi posztban emlegetett valódi ízű csirkére is itt tettem szert.


A palántáktól a kapanyélen keresztül, a nylon otthonkáig mindent meg lehet találni a piac kínálatában.




Soha nem vásároltam még a háztartási eszközös házaspárnál semmit, de mindig megcsodálom portékájuk sokszínűségét, a csomó izgalmas, de sokszor teljesen felesleges konyhai kütyüt. Ők is egy színfolt.


Néhányan csak egyféle áruval jönnek ki (nem tudom mennyire éri meg nekik). Mindenesetre a bácsi elég jó arc.


Ő az én kedvencem, a fűszernövény és mindenféle palánta árus. Már nem állok be hozzá a sorba, mert nincs egy talpalattnyi hely sem "hatalmas" termőterületemen. Mindig van nála valami különleges növény, valami újdonság. Innen szereztem a pak-csojt, az uborkafüvet, a borágót és mindenféle tuttiságokat. Az elmúlt hónapok során összebarátkoztunk, már ismerősként üdvözöl, rögtön mutatja az újdonságait és kérés nélkül megkapom "törvásárlói" kedvezményem.


Csak biztatni tudlak benneteket a piacozásra, szerintem remek élmény és kellemesen indul az ember szombati napja, különösen ha ilyen szép reggelre ébredünk, mint a mai.










2013. május 25., szombat

AZ epertorta


Nálam az epertorta fogalom, szerénytelenség nélkül állíthatom, hogy az enyém a legfinomabb. :)
Nem múlhat el május nélküle. Ilyenkor töltöm be éppen aktuális életkoromat, azthiszem az első születésnapom óta ünneplésem elengedhetetlen édessége.
Szegény felmenő nőrokonaimnak nem kevés bonyodalmat okozott állandó kívánságom teljesítése: tudniiliik az eper kilencven százaléka víz,  ők pedig vajas krémeket próbáltak készíteni, a zsír és a víz pedig – mint tudjuk – nem barátok... Konyhákat beborító eperkrémtragédiák, hosszú, generációkon átívelő kísérletezés eredményeképpen született meg ez a recept. Kell hozzá némi türelem, de az eredmény minden fáradságunkért és lehetséges konyhai maszatért kárpótol. :)



HOZZÁVALÓK
˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙
PISKÓTA

8 tojás
16 kanál cukor
16 kanál liszt
fél sütőpor
8 kanál víz

KRÉM

fél kiló eper
1 tojás
2 dl tej
2 kanál liszt
20 dkg vaj
15-20 dkg porcukor

Először a piskótát készítem el. Szétválasztom a tojásokat, majd a fehérjét kemény habbá verem. Először a 16 kanál cukrot kanalazok hozzá és jól beledolgozom. Célszerű végig robotgépet használni, így törik össze legkevésbé a hab. A cukor után jöhetnek a tojások sárgái, ilyenkor szépen megszíneződik a fehér hab – nem utolsó vizuális élmény.
A lisztet kanalanként érdemes a leendő tésztába keverni, így biztos nem lesz csomós és szép marad. Végül, a sütőport elkeverjük a nyolc kanál vízzel és a masszába keverjük. Az a tapasztalatom, hogy így, vízzel keverve nem lesz sütőpor ízű a piskóta. Kivajazott, kilisztezett (vagy zsemlemorzsázott) formába vagy tepsibe öntöm és 180 fokos sütőbe teszem. Körülbelül húsz percig sütöm, amikor szép aranybarna a teteje, egy evőpálcikával megszúrom. Ha tisztán jön ki a tésztából, nincs rajta semmi ragacs, akkor készen van a piskóta. Nem veszem ki rögtön a sütőből, hanem csak résnyire kinyitom az ajtót és hagyom hülni. Így biztos nem esik össze felére a piskóta.

A krém a – nagymamám által "kulimajsz"-nak keresztelt – massza elkészítésével indul, mert ennek alaposan le kell hűlnie. Ez volt az epertorta forradalmasításának kulcsa, ez az a cucc, amitől összeáll az eperkrém és nem lesz az egész konyha maszatos.
1 egész tojást elkeverek két evőkanál liszttel és két deci tejjel egy nyeleles kis lábosban, a tejet itt is érdemes apránként hozzáadni, hogy ne legyen csomós. Addig melegítem, amíg puding sűrűségű nem lesz. Ha ez megvan, félreteszem hűlni.

A vajat a porcukorral habosra keverem, beledolgozom a kihűlt "kulimajszt".
Az epret megmosom, megtörülgetem amennyire lehet. A háromnegyedét feldarabolom viszonylag apróra, kis mennyiségekben adagolom az alaphoz, mondjuk egyszerre egy maroknyit. Valamennyire összezúzza a robotgép a gyümölcsöt, de az a lényeg, hogy ne kerüljön bele hirtelen sok víz, mert akkor nem áll össze a krém. Annyi epret teszek a masszába, amennyit felvesz, ez onnan látszik, hogy amikor a vaj elkezd kicsit darabosodni, akkor ott, annyi elég.
Nehéz az érzésre készített dolgokat szavakba önteni...
Egy fél órára hűtőbe teszem a kész eperkrémet, hogy egy kicsit lehűljön.

Felvágom a piskótát és megkenem a krémmel, a megmaradt eprekkel díszítem. Ez most egy szögletes darab lett, de kör alakúra is szoktam csinálni. Most menta- és citromfű levelekkel tuningoltam még, hogy ne legyen annyira rózsaszín. Igen, azt majdnem elfelejtettem, hogy a rétegek közé most plusz eperszeleteket tettem, hogy még gyümölcsösebb legyen a torta, de kísérletezzétek ki, nektek hogy ízlik a legjobban.

Hűtőben hagyom egy kicsit összeérni az ízeket. Garantálom, ha megcsináljátok, siker koronázza munkátok, megéri! :)






2013. május 19., vasárnap

Vasárnapi családi idill kacsacombbal




Vannak dolgok, amik a maguk egyszerűségében jók úgy ahogy. Semmi trükk és semmi fakszni, ez itt egy teljsesen hagyományos ropogós kacsacomb, mellette sült újburgonyával és friss (természetesen kerti) rukkolával. Ma nem voltam újító, nincs káposzta, se mártás, csak egyszerűen ennyi.

A kacsacombokat besóztam, megborsoztam, egy-egy fokhagymagerezddel megtűzdeltem. A krumplikat félbe vágtam, kicsit azt is megsóztam, – jobban mondva nem is én, hanem GasztroSoma öcsém, aki lelkesen kuktáskodott mellettem és távirányításommal összekészítette az ebédet, míg én valami egyéb (egyenlőre meglepetés) konyhai projektben voltam.

Szedtünk néhány ág kakukkfüvet, zsályát és rozmaringot a kertben és ezzel bolondítottuk meg a krumplit és a tetejére fektetett kacsát. Egy hagymát négybe vágtam, azt is a burgonya közé ágyaztuk.
Az egészet meglocsoltam egy kevés olivaolajjal, egy fél pohárka vizet öntöttem rá, alufóliával burkoltam be és usgyi, a jó meleg sütőbe (22o fok). Negyven perc után levettem a fóliát, megszurkáltam a húst, és mivel úgy tűnt kellő puhaságúra párolódott, visszatettem, hogy ropogós burkot pirítsak rá. Ehhez további negyed órára volt szükség.



Végül egy friss rukkolasalátát dobtam össze, ha már itt termeli a kert ezt a sok finomságot... Apróra vágtam egy szál újhagymát, megsóztam, meglocsoltam egy kevés szőlőmagolajjal (mostanában ez a kedvencem a salátákhoz) kevés fehér balzsamecetet csepegtettem rá és egy kiskanálnyi angol mustárral sűrűre kevertem a dresszinget. Ráhalmoztam a megmosott rukkola leveleket.
Nem szoktam összekeverni, csak közvetlenül tálalás előtt, mert a friss levelek gyorsan megfonnyadnak az olajos salátaöntettől.

A frissen leszűrt, – az előző posztban dicsőített bodzaszörpöt ittuk hozzá. Mit mondhatnék.. csuda finom volt!





2013. május 17., péntek

Bodzaszörp

Az utóbbi időben nagyon divatos lett a bodzaszörp, mindenhol lehet már kapni a legkülönbözőbb ízkombinációkban. Nálunk hosszú évek óta ez a nyár slágere, úgyhogy ebben a május-júniusi időszakban gyártom folyamatosan. Betárazok belőle annyit, hogy a következő bodzaszezonig kitartson. Hűtőben, kellő cukor hozzáadásával sokáig eláll.


Először is, szedjünk egy jó nagy adag virágot. Nem mindegy, hogy hol tesszük ezt –  ne legyen a környéken se építkezés, se buszpályaudvar, de lehetőleg közlekedés se nagyon –, mert megmosni nem célszerű, hiszen akkor oda lesz a sok értékes virágpor, ami a bodzaszörp ízét adja.

Lehetőleg valami nyitott kosárba rakjuk a virágokat, nylonzacskóban nagyon gyorsan romlásnak indul és fura szaga lesz. Tehát a leszedett virágokat rögvest fel kell használni!

Arra is érdemes figyelni, hogy ne legyen nagyon tetves – sajnos a bodza hajlamos rá. Ugyan semmi baja nem lesz tőle a szörpnek, mert a végén úgyis leszűrjük, de nem annyira guszta, amikor bogárkák úszkálnak a készülő bodzalében.

HOZZÁVALÓK
˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙
(3 literes üveghez)

2o-3o bodzavirág (mérettől függően)
1 kg cukor
25 g aszkorbinsav
2-3 citrom



A illatos virágokat levagdosom a nyélről,  általában ott van a legtöbb tetü, ezért is praktikus, meg nem kell bele annyi zöld, így több hely marad az üvegben nekik.

A cukorból kevés víz hozzáadásával szirupot csinálok, így biztosan felolvad a kristálycukor. Ezt öntöm a virágokra, amikor már nem forró. 

A citromokat karikára vágom és jól belecsavarom a levüket az üvegbe, majd beledobom a maradékot is, nem kell sajnálni belőle.

Végül teszek hozzá 25 g aszkorbinsavat, alias C-vitamint, szoktak citrompótlót is. Ez még a nagymamámtól maradt rajtam, nem tudom pontosan miért kell, ettől is savanyúbb lesz, meg talán valamit tartósít is, de ebben nem vagyok biztos.



3 napra nem túl meleg helyre teszem egy kis tányérral lefedve (nem szabad lezárni) és hagyom, hogy a virágok kiadják minden ízüket, összekeveredjenek a cukorral és a citrommal.

A három nap elteltével gézen át többször átszűröm, üvegekbe töltöm és hűtőben tárolom.

Természetesen higítva fogyasztandó, mivel ez egy sűrű szirup.